MagyarZó Pistike

Published in Hungary - Social interactions and entertainment - 21 Jan 2016 02:37 - 2

A Zacsekpeti már megint bezúgott magyarból! Olyan buta, mint a tuskó, uopste nem megy neki a verstanulás. A Julika magyartanárnő a Szeptember
végét adta fel házi feladatnak, a Peti meg így kezdte a szavalást:
 
Még nyílnak a kertben a kerti virágok,
Még vonulnak a migránsok az ablak előtt…
 
– Hogy kerülnek a migránsok a Petőfi-versbe?! – háborodott fel Julika.
– Nem tudom, tanárnő kérem. Talán úgy, hogy miközben a verset tanultam, hangosan szólt a tévé. Így összekevertem, hogy mit írt Petőfi,
és mit látok az ablak előtt.
Nálunk is folyton szól a tévé, a zősök meg azon szörnyülködnek, hogy hol fér el ez a rengeteg ember a németeknél. És mi lesz, ha már minden
befogadó központ megtelik? A többiek meg mind kerítést építenek?
– Attól félek, Tegyula, hogy előbb-utóbb nem tudnak továbbmenni, és nálunk maradnak. A babákkal vonuló kismamákat még befogadnám, mert
sajnálom őket, hogy a szabad ég alatt fagyoskodnak, de a férfiakat nem
szimpatizálom. Valahogy az az érzésem, hogy csak a német meg svéd jólét
miatt keltek útra.
– Biztosan van köztük sok olyan is, Tematild, de a többség talán mégis a háború elől menekül – inté őt a humanista fater. – És ha már
elindult, úgy gondolja, hogy akkor már inkább nyugatabbra keresi a
boldogulást, és nem a balkáni szegényházban.
– Van eszük, nem mondom – jegyzé meg a kukacos Zacsek. – Majd bolondok lesznek havi háromszáz euróért gürcölni, mint mi. Amikor a
németeknél ingyen szállást és kaját kapnak, ráadásul szép összegű
költőpénzt. Ha az öbölmenti arab testvéreknél is ennyit fizetnének
nekik, akkor biztos oda mennének, de azok hallani sem akarnak róluk! Azt
nyilatkozta a kuvaiti emír, hogy dologtalanok szírekre nincs szükségük,
és egyébként is másmilyenek, mint ők.
– Úgy látszik, a Közel-Keleten sem dívik a testvéri szeretet – bólogata atata. – Akárcsak errefelé a jószomszédi viszony. A horvát
Milánovics már szóba se akar állni a Vucsiccsal, a Nikolicsot pedig
pláne nem becsüli.
– Lehet, hogy csak azért nem becsüli, mert még nem mutatták be neki a Tómót – találgatá amama.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy a horvát kormányfő nem ismeri a szerb elnököt?
– Nem butaság, Tegyula, mert olvastam, hogy mit kérdezett az újságíróktól, hogy egyáltalán ki is az a Nikolics.
– Ez csak egy újabb ócsárlás volt, oldalvágás a keleti szomszédnak. Mint amikor barbároknak nevezte őket. Vagy amikor arról példálózott,
hogy kik a sasok és kik a legyek. Az utóbbiak, vagyis a szerbek, ne
nagyon ugráljanak.
– Na, azért a belgrádi lapokat sem kell félteni, azok se maradnak le a becsmérlésben! – fűzé hozzá a Zacsek. – Olyan szépen cifrázzák ezekben a
napokban, hogy öröm látni. Elnézem a kirakott újságok címoldalát a
kioszkban: usztasák, idióták, hülyék, gazemberek… Mármint a horvát
vezetők. Már a sipiket se utálják ennyire, mint a horvátokat. Tényleg
nevetséges, hogy Brüsszelnek kell közbelépnie, hogy ne essenek egymás
torkának!
Johannes Hahn uniós biztos felhívja telefonon a horvát miniszterelnököt.
– Panasz van magára, miniszterelnök úr – mondja neki. – Belgrádi kollégája kifogásolja, hogy állandóan durva szavakkal sértegeti őt meg a
szerb elnököt.
– Ugyan már, biztos úr! Tudja rólam, hogy én egy udvarias és művelt horvát politikus vagyok, sose tennék ilyet. Csak nem hisz annak a mocsok
hazug disznónak!
Jaés még a migránsoknál meg a Milánovics bemondásainál is nagyobb szenzáció, hogy az amerikai NASA szondái vízfolyást találtak a Marson!
Ez akár azt is jelentheti, hogy a szomszéd bolygónkon is lehetséges
valamilyen élet.
– Na, itt van, Tegyula, folyton hitetlenkedtél a marslakókkal kapcsolatban, most meg kiderül, hogy valóban létezhetnek – örvendeze
amama. – Valakinek ki kellett ásni azokat a csatornákat.
– Ne ábrándozz, Tematild, szó sincs értelmes marsi lényekről! Egyelőre csak feltevés, hogy vízre leltek, ami magas sóstartalma miatt
néha folyékonnyá válik, és patakok formájában csordogál a sziklák
között. Mint ahogy az is csak hipotézis, hogy valamilyen
mikroorganizmusok fejlődhettek ki. Majd ha a szondáknak sikerül
kielemezniük ezt a folyadékot, akkor okosabbak leszünk. Vagy akkor, ha
űrhajósok szállnak le a vörös bolygón.
Az amerikai űrszonda leszáll a Mars bolygón. A marslakók ijedten veszik körül a rakétát, melyből kiszáll egy űrhajós, kezében egy
zászlóval. Elkezdené mondani az ilyenkor szokásos szöveget, ám az egyik
marslakó a szavába vág:
– Uram, önök elkéstek! A múlt héten érkezett egy kis ferde szemű földlakó, és addig járt az elnökünk nyakára, amíg nem kapott engedélyt
kínai áruház építésére.
Ámde mi is építkezünk, mert nekünk meg se kottyan a rengeteg menekült. Amama azt hallotta, hogy Belgrádban új Eiffel-tornyot
építenek.
– Már megint fél füllel hallgattad a rádiót, Tematild, paprikasütögetés közben – dorgálá őt atata. – A miniszterelnök a leendő
vízivárosi felhőkarcoló alapkövének letételekor csupán a híres párizsi
építménnyel példálózott, hogy annak idején az ellen is tiltakozott a
buta ellenzék, mint most nálunk. Aztán világcsoda lett belőle.
– Nem is értem eme durva, együgyű tüntetőket, akik ellenzik az építkezést, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal bírálják a kormányfőt –
epéskede a Zacsek. – Nem képesek felfogni, hogy a haladópárti kormány a
felvirágoztatásunkon fáradozik. Hogy gyönyörködhessünk az arabok által
pénzelt palotákban. Annyira kicsinyesek, hogy csak a saját egyre
sanyarúbb életkörülményeikre gondolnak, arra, hogy alacsonyabbak a
fizetések, mint tavaly, és hogy külföldi magánbefektetők kezére játsszák
a legértékesebb fővárosi telkeket. Aztán meg majd boldogan beállnak
segédmunkásnak az építkezésnél.
Jaés egy zárda mellett építkezés zajlik. A melósok hangos káromkodások közepette rakják a téglákat. Az egyik apáca elhatározza,
hogy jó modorra tanítja őket. Összecsomagolja kis ebédkéjét, és lemegy
közéjük, hogy velük együtt ebédelve tanítsa őket. Megszólítja őket:
– Ismeritek Jézus Krisztust?
A melósok vonogatják a vállukat. Az egyik felkiált az állványokra:
– Ismeri valaki Jézus Krisztust?
– Mé kérdezed?
– Azért, mert itt van a felesége, hozta az ebédet.

Support

Comments (2)

Smile
136